A rendezvény házigazdája, Elek György, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont referense, a Szamos folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy szeretnék rendszeressé tenni a kezdeményezést, melynek célja a megyében élő kulturális és közéleti tevékenységet folytató személyiségek életpályájának elismerése. Szatmár megyében nagyon sokan vannak, akik munkásságuk során értéket teremtettek és adtak át a következő nemzedékeknek, és az így megszerzett ismeretekre építve hozzájárultak ahhoz, hogy erősítsék a fiatalok nemzeti identitását.
Az ünnepségen Muhi Sándor művészeti közíró, helytörténész elismerően szólt a két kitüntetett életútjáról. Rámutatott arra, hogy Csirák Csaba és Thoroczkay Sándor az évtizedes munkásságuk során szerzett ismertség és elismertség okán „védetté” váltak. Mert ha most valaki most elkezdené őket támadni, kisebbíteni őket, tömegekkel találná magát szembe, azokkal, akik ott voltak az előadásaikon, a rendezvényeiken, akik olvassák a munkáikat, akik idézik a gondolataikat. Csirák Csabáról beszélve rámutatott arra a nagyon szorgalmas és hosszan tartó kutatómunkára, amit magától értetődő természetességgel a szatmári színház történetének feltárására fordított.
Póti Eduárd történelemtanár, a Szent István Kör alelnöke felszólalásában elmondta, méltatlannak tartja magát arra, hogy Thoroczkay Sándor életútját méltassa, de két dologra felhívta a figyelmet. Először megköszönte, hogy Thoroczkay 1991-ben részt vett a Szent István Kör megalakításában, majd annak éveken át az elnöke volt, egy olyan alapot fektetett le a történelmi múlt megismertetésére, amelyre ma is lehet építeni. A köszönet után Póti abbéli reményének adott hangot, hogy Thoroczkay Sándor még sokáig közöttük lesz, a kör tiszteletbeli elnökeként még hosszú évekig számíthatnak rá, a szervezet fiataljai nevében pedig azt vállalta, hogy azért dolgoznak, hogy elmondhassák majd magukról: méltókká váltak a feladatok elvégzésére.
Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója elmondta, megtiszteltetésnek vette, hogy Csirák Csabáról beszélhet, hiszen nagyon sokat tanult tőle az elmúlt években. Elmondta, a színház egy olyan művészet képviselője, ami tükör nélkül nem létezik. Tükör nélkül nem lehet megismerni sem a múltat, sem a jelent. Történeti értelembe véve a szatmárnémeti színházat egy szempárként figyeli Csirák Csaba, és elhelyezi a színház saját történetébe. Felmérhetetlen, hogy milyen gigászi munka van az ő kutatói tevékenységeiben, mutatott rá Bessenyei, megemlítve azt is, hogy Csirák Csaba egy olyan stafétát tart a kezében, amit ha egyszer letesz, nem igazán lesz, aki átvegye, ezért abbeli reményének is hangot adott, hogy még nagyon sokáig nem teszi le, még nagyon sokáig bányássza a régi történeteket, és kíséri a jelen történéseit.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere köszöntőjében személyes hangot ütött meg, hiszen, mint elmondta, mindkét ünnepeltet ismeri gyerekkora óta. Mind a ketten a szatmári értelmiség holdudvarához tartoztak mindig, bármikor lehetett kérdéssel fordulni hozzájuk, de sohasem törekedtek arra, hogy előtérbe kerüljenek. Talán ez az értelmiség legfontosabb jellemzője. Kereskényi hangsúlyozta, úgy tekint a két ünnepeltre mint értékmérőkre. Ők nem csak mondogató vagy mesélgető értelmiségiek, hanem szervezők is. Nagyon sok közösségépítő rendezvényt szerveztek, nagy kérdés, kik lesznek azok, akik tovább viszik a zászlót? — vetette fel.
Forrás: Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont
